xezs: “És az esetek többségében ez ilyen egyszerű lenne, ha az emberek képesek lennének felfogni a saját érdekeiket, késleltetni a szükségleteiket (amit egyébként gyerekkorban kellene elsajátítani) és 1 napnál kicsit előrébb gondolkodni.”
De akik a szocializmusban szocializálódtak és azt verték beléjük, hogy sok pénzt még felhalmozniuk sem szabad, minden az államé, mindent az állam csinál, neki az a dolga, hogy költse el a pénzét, jövő hónapban biztos, hogy lesz munkája, akkor az ilyeneknek minden sejtjük tiltakozik ez ellen. Ha elég berögzült személyiséggel rendelkeznek, szinte lehetetlen bármit is elérni náluk (vagy maximum egy agyturkász szakember, de ha ők nem akarnak változni, akkor még az is kevés).
A költési szokások szervezéséről beszéltem én is mindig, de amikor sokadszorra is azt kaptam, hogy “Senkinek nem tűröm, hogy beossza a pénzem, én dolgozom meg érte.”, akkor egyszerűen feladtam. Teljesen mindegy volt, mit mondok, még azt az egyszerű tényt sem tudta befogadni, hogy már régen nincs vagyona, mert majdnem minden a bank tulajdona, még a fizetése összege is az elkövetkezendő x évben.
Ezért is mentem el otthonról. Az elején rosszabb volt, mert több volt a kiadásom, de egyszerűen nem tudtam nézni, hogy adjak a közösbe ennyit, aztán nézni ezt a totális fejetlenséget. Frusztrált maga a tény.
Amikor meg elkezdődtek a random “De jó lenne, ha nyernék a lottón.” meg a “Bezzeg a rohadék gazdag, ha megelégedne kevesebbel.” monológok, akkor egyszerűen végképp úgy voltam vele, hogy család ide vagy oda, de a lelki békém többet ér.
Láttam értékes embereket tönkremenni, sokszor alkoholizmusba süllyedni a környezetemben abban, hogy a család nevű pénznyelő gépezetbe dobálták a pénzüket, sokszor kilátástalanul, aztán 30-40-50 évesen is otthon éltek és nyomorogtak.
“Úgy gondolom, hogy nagyon ritka az, amikor valaki olyan külső körülmény miatt lett szegény, ami ellen ő semmit az égvilágon tenni nem tudott volna.”
Ha már felnőtt, van külön élete, minimális egzisztenciája, akkor igen. Inkább a következő generáció az, aki járulékos veszteség. Elgondolkozom, hogy például volt lány osztálytársaim is (akik az enyémhez hasonló mentalitású családdal rendelkeznek) sokan 20-as éveik elején lebabáztak. Dolgoznak fodrászként, műkörmösként, pénztárosként, annyi pénzért, amennyiből nem tudnak kifizetni egy albérletet, otthon laknak, hazaadják a fizetésük egy részét, a másikat elköltik cigire, elpartizzák… Mit tanul az ilyen gyerek? Bár nőként még könnyebb, mert legrosszabb esetben elkurvulnak (az említettek többségétől úgysem áll távol), de férfiaknak még ezen hátráltató tényező nélkül is sokkal nehezebb.
És az ő gyerekeikből is egyszer felnőttek lesznek. Ebbe születnek bele, ezt az értékrendet fogják adoptálni. Nem lesz ez jó senkinek. Felnőnek, aztán tartják a markukat a munkaügyi központban. Az adófizetők pénzéből. Mert hát “senkit nem hagyunk az út szélén”. De nem lenne mindenkinek jobb, ha valamit kezdenének velük?
Velük, mert ők még fiatalok, kiemelhetők a káros közegből. Ne a feneketlen kútba dobáljuk a pénzt, az állami intézeteket, iskolákat, stb.-t meg hagyjuk lezülleni olyan szintre, hogy még az alkoholista család is jobb annál, ha nincs mellette családon belüli erőszak. Sokszor még egy értelmesebb 14 éves is felelősségteljesebben kezeli a pénzt, mint a szülei.
De a jelenlegi világ a legzüllöttebbeket támogatja, akik a legkisebb reménnyel kecsegtetnek. Nem azt, aki még változhat. Egy züllött, 40-50 éves ember már ritkán fog változni. Maximum ha két jól megtermett rendőr kíséretében odamegy egy gazdasági szakember és beosztja nekik a pénzüket, mert azoknak nem mernek ellent mondani.
És az államnak jó? Dehogy jó. Ha nem csak a segélyt meg a közmunkabért számolják, hanem a többlet egészségügyi kiadásokat, vagy a már régen lebontandó panellakások energiapazarlását, a vandálkodások miatti javítási költségeket, az állami iskolákban okozott károkat a tönkretett berendezésektől a félévente meszelendő dohányfüstös WC-kig, akkor simán kijönne szerintem, hogy hosszútávon megérné ezeket valami komolyabb seggberúgással visszaterelni az valóságba. Elvégre az állam is jobban működne, ha normális emberek népesítenék be.
Ott van példának Japán. Amennyi katasztrófa sújtotta már őket, mégis mindig talpra álltak és gazdaságilag meghatározó ország még a kedvezőtlen földrajzi fekvése ellenére is.
