Emerson: Én állítom, hogy a szegénységben élők jelentős hányadánál a szegénység okai egyrészt az ésszerűtlen költési szokások, másrészt a meggondolatlanság. Meggondolatlanság pl. az, amikor valaki önmagát is alig bírja eltartani és akkor gyereket vállal mellé.
Az ésszerűtlen költési szokásokat nagyon sokáig testközelből figyeltem a családomon belül, de még most is látom, így messzebbről. Mikor kezdett kinyílni a csipám (20-as éveim elején) rájöttem, hogy egy kis ésszerűsítéssel és szervezéssel ugyanannyi bevételből majdnemhogy csodákat lehet művelni a korábbi állapothoz képest. Egyébként vannak ilyen ingyenes tanfolyamok is: felnőtt embereket tanítanak költeni, magyarul rávezetik őket arra, hogy nem kell mindenféle szart megvenni a boltban csak azért mert színes a csomagolása, vagy éppen akciós. És az esetek többségében ez ilyen egyszerű lenne, ha az emberek képesek lennének felfogni a saját érdekeiket, késleltetni a szükségleteiket (amit egyébként gyerekkorban kellene elsajátítani) és 1 napnál kicsit előrébb gondolkodni.
Sosem értettem például azt, ha valakinek hó végére már nincs pénze. Ha tartósan nincs neki hó végére az azt jelenti, hogy ott valami hatalmas probléma van, aminek megoldását nem lehet halogatni. Másrészt, ha mondjuk villanyszámlára nincs pénz hó végén, akkor igazából hó elején sem lesz, mert bár a pénz ott lesz a számlán hó elején, de összességében a költési szokásokhoz képest tudható, hogy ugyanúgy el fog fogyni és megint nem fog jutni valamire, mondjuk gázra. Ez pedig egy lavina, amit az elején kell megfogni, akárhogy, de meg kell, mert rossz vége lesz. De sokan csak inkább görgetik maguk előtt és szidják a szolgáltatót. Sokan nem érik fel ésszel, hogy baromságokra költenek, vagy túl sokat fogyasztanak valamelyik szolgáltatásból, legyen az gáz vagy villany.
Úgy gondolom, hogy nagyon ritka az, amikor valaki olyan külső körülmény miatt lett szegény, ami ellen ő semmit az égvilágon tenni nem tudott volna.
A csövesség meg szerintem fejben dől el. Szegényen is lehet küzdeni egy elfogadható életszínvonalért, de ha ez a küzdési vágy nincs, akkor marad a totális nihil, a csövesség. Az az a szint, amikor már semmit sem akarsz senkitől sem, csak szarsz bele mindenbe.
Nekem pl. nagybátyám jólmenő vállalkozó volt, és egyszercsak megkattant az agya, és alkoholista lett. Onnantól pedig ment a lejtőn lefelé: az egyébként kitartó felesége elvált tőle (jogosan), a kocsit el kellett adni, lett egy kisebb lakása, és valami cigánykurva mellett halt meg a piától. Csak és kizárólag ő tehetett arról, hogy így végezte, ráadásul rengeteg segítő kéz nyúlt felé.
Érdekes pl. hogy cigány csövest nem igazán látok. Gondolom ő inkább beköltözik egy putriba vagy akárhova, de nem lesz csövessé.
